Matyó hímzés

„Egyetlen dologban van kultúrfölényünk minden európai nép felett: ez pedig a népművészetünk.” írta Dr. Viski Károly jeles néprajzkutató.

Különösen igaz ez a megállapítás, ha a hímző hagyományokat tekintjük, melynek ország-világ előtt talán legismertebb gyöngyszeme a matyó hímzés.

A legenda szerint ez a sokszínű virágoskertet ábrázoló mintavilág úgy keletkezett, hogy egyszer egy matyó legényt elrabolt az ördög. A legény kedvese rimánkodott az ördögnek, hogy adja vissza neki, mire az ördög azt mondta: Akkor kapod vissza szerelmedet, ha elém hozod kötényedben a nyár legszebb virágait. Bajban volt a leány, hiszen télvíz idején jártak. Ám végül is kitalálta, hogyan teljesítheti az ördög kívánságát. Ráhímezte kötényére a kert gyönyörű rózsáit, és azt vitte cserébe a párjáért.

Ezek a pompás hímzések és az ezeket hordozó, a parasztviseletektől eleganciájukkal is jól elkülönülő ruhadarabok már a múlt század elején megjelentek a főúri-polgári szalonokban, híres divattervezők kollekcióin és eljutottak a tengeren túlra is.

A jellegzetes mintákban megjelenő színeknek megvan a maga jelentése, használatának szokása. A fekete matyó hímzés a föld színét, erejét jelentette, melyből az élet és a termés sarjadt. A piros az öröm, a sárga a nap, a nyár színe, a kék a bánaté, az elmúlásé.

Az első világháborút követően új szín került a hímzések közé. A zöld, mint a gyász színe. A háború halottaira emlékezve zöld folyókával hímezték körbe a kötényeket, melyek úgy hatottak, mint a zöld mezőben tarkálló virágok.

Követve a népművészet jelmondatát, „csak tiszta forrásból” matyóföld fővárosában, Mezőkövesden és környékén készülnek mai is azok a terítők, hímzett ruhadarabok, melyeket üzleteinkben megcsodálhatnak.

A matyóláda jellegzetes használati tárgya volt a múlt század közepén a térségre jellemző munkavállalási formának, az úgynevezett „summásságnak”. A matyó családok tavasszal elindultak az ország más részeire, ahol az ősz beálltáig munkát találtak. Az útra jellegzetes ládában vitték a szükséges holmikat, köztük azokat az előre megrajzolt mintás terítőket, ingeket, kötényeket is, melyeket az asszonyok, lányok esténként kihímeztek és mire eljött az ősz visszatérve Mezőkövesdre a matyóládákból szebbnél szebb terítők, blúzok mellények kerültek elő.